09.05 A hegyek felé

Ahogy gondoltam, a zarándok szálláson nincs net. Ez még hagyján, de sajnos látszik, hogy nem olyan felkapott útról van szó, mint a Camino. Minden tiszta, de nagyon nem a legfrissebb divat szerinti. Mondjuk erre is számítottunk, de most szembesültünk is vele.

Kellemes meglepetéssel indult a mai nap. A szállás honlapja szerint a reggeli nincs az árban, egy másik pár fizetett is érte. Ennek ellenére mi kaptunk, minden további fizetség nélkül. Nem olyan bőségest, mint előző nap (akkor még déli szendvicsre is futotta belőle), de emiatt legalább nem kellett újra megállnunk.
A város maga kicsit földhözragadtabban búcsúzott, mint Ravenna. A főteret telerakták a kedvünkért a Jesoloból jól ismert vásározó sátrakkal. Ezt mindenképpen meg kellett nézni (nyugodtan beleegyeztem, a hátizsákokba egy gombostű sem fér már el.). Hát, csalódás volt. A miskolci Zsarnai kicsit jobb színvonalú ennél. Úgyhogy gyorsan tovább is álltunk.
A mai útvonal tervezése nagyon jól sikerült, köszönet érte annak az ismeretlennek, aki rögzítette GPS-szel a kirándulását és ezt ki is tette a netre. Kétharmada zöld környezetben vezető földút volt, ahol a helyiek is sétáltak, futottak. És egészen közel megjelentek a hegyek is! Na jó, még csak dombok, de kb. 2 hét síkságon való gyaloglás után szép látvány (igaz, a két hétből 11 nap tavaly volt). Szokatlan volt a le-fel mászás is,  bár a java csak holnaptól jön.
A Camino di Assisi kiindulópontjában a megérkezés után elrendeztük a papírokat, majd elfoglaltuk a már említett szállást. Belegondolva, nagyon úri módon telt az elmúlt 7 hét gyaloglásunk otthontól, nem kellett tömegszálláson aludnunk. Igaz, ilyen fajta szállás nem is igazán volt. Ahol mégis (pl. turista ház), ott sem volt más rajtunk kívül.
Most lassan elindulunk vacsorát vadászni, mert itt csak szállás van. Apropó, vadászat: reggel egy park mellett jöttünk el, ahol hemzsegtek a nyulak. Abból egyet most jó lenne nyársra húzni és vacsira megsütni. És persze az se ártana, ha szeretném a nyúlhúst.
---
Hát, volt már jobb vacsoránk is. Amit az atya javasolt éttermet, az még zárva volt, mikor odaértünk. Kis várakozás után az egyik alkalmazottal sikerült beszélni, de nem tudott a zarándok menüről, a szokásos menüt ajánlgatta. Akármilyen olcsó a szállás, az azért sok lett volna. Pedig fantasztikusan nézett ki az étterem a szabadtéri részen (bent kevésbé volt bizalomgerjesztő). Eljöttünk, biztos van másik hely alapon. Tévedtünk. Nem volt. Csak egy nyitvatartó bolt az egész városkában, úgyhogy ezt választottuk az egyetlen lehetségesből. Biztosra mentünk: sonka, kenyér, bor, nem lehet rossz. Ráadásul a bor helyi volt, tartályból általam frissen csapolva egy műanyag palackba. A palack alig volt olcsóbb, mint maga a bor, amit beletöltöttünk. Végül az egészet a szállás udvarán fogyasztottuk el. A kenyér kicsit száraz volt, a sonka átlagos, de a bor egészen jó volt, sajnos hamar elfogyott.

---
Mennyi lehet az esélye annak, hogy abból a 9-10 millió  magyarból kettőnk mellett egy harmadik is úgy gondolja, hogy holnap kell elindulnia innen Róma felé? Este tízkor megtörtént ez a csoda is.
(Dovadola,  22 km, 7 óra)