Extra hosszú vagy nagy szintkülönbségű emelkedők nélkül is egész nap másztunk. Erre a térkép azt mondja, majd' 200 méterrel lejjebb vagyunk, mint reggel.
A délelőtt eseménytelen volt. Fel, fel, le, fel, fel, le a végtelenségig. De legalább a táj szép volt.
A délelőtt eseménytelen volt. Fel, fel, le, fel, fel, le a végtelenségig. De legalább a táj szép volt.
Volt még egy balesetünk is, nagyon szerencsés kimenettel. Enyhén lejtős, egészen jó, részben betonozott úton haladtunk. Ellenben valahogy egy 3-4 mm vastag, vagy 30-40 cm-es acél kiált oldalról a földből. Erika nem vette észre, így a bakancs lépés közben beleakadt. Orral indult meg a föld felé, de aztán csetlés-botlás, elkapás, bot támasz után még időben megállt. Na ezért szeretek bakancsban menni. Ha félcipőben van, akkor a boka alatt most egy olyan seb húzódna, ami jó eséllyel az idei gyaloglás végét jelentette volna. Így csak egy kis csodakenőcsös ápolás, és holnap újra a régi (reméljük).
A szállás ma nagyon táborira sikeredett. A szó szoros értelmében, mivel tábori ágyakon alszunk. Felseperve se volt vagy ezer éve. A fürdőszoba előtt egy lábtörlő szerű rongy van. De jó, ne hordjuk szét a vizet (a zuhanytálca körül nincs függöny, zuhanyozás után minden csupa víz). A fenéket: az akadályozza meg, hogy ne follyon ki a víz a lépcsőházba. Ha valaki elfelejteni bezárni a fürdő ablakát, az egész főtér élvezheti a látványt. Ráadásul az épület földszintjén van a templom raktára, azon keresztül kell bejönni. Elsőre komolyan frászt kaptam a felhalmozott szobroktól. Cserébe van fedél a fejünk felett, és egy olyan kilátásunk!
(Képek az adományos egyházi szállások alacsony internet lefedettsége miatt csak később várhatóak.)
(Ponticeli, 22 km, 8 óra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése