Ma elérkezett a pillanat, amikor már kevesebb, mint 100 kilométer van hátra Rómáig! Ez egyben azt is jelenti, hogy a hátunk mögött idén olyan 500, otthontól összességében 1600 km van.
Reggel a búcsúzásnál volt ölelgetés, áldás, puszi, a madre hozta a szokásos formáját. Jó kis hely volt.
Rieti sajnos nem volt túl közel, majd másfél órát kellett még mennünk. A város maga nekem tetszett kevésbé, bár kétségtelenül voltak jó részei: a régi altemplom, a kristálytiszta vizű folyó és egy keresztelőre gyülekező társaság. Na és persze az, hogy itt van Itália közepe.
Rieti sajnos nem volt túl közel, majd másfél órát kellett még mennünk. A város maga nekem tetszett kevésbé, bár kétségtelenül voltak jó részei: a régi altemplom, a kristálytiszta vizű folyó és egy keresztelőre gyülekező társaság. Na és persze az, hogy itt van Itália közepe.
Aztán jött egy hosszú sík szakasz, amihez már régen volt szerencsénk. Olyan 12 km, harmada aszfalt. A többi a közút melletti 'szervizúton' és egy folyó töltésén ment. Sokat rontott a helyzeten, hogy a meder üres volt, teljesen kiszáradt. (Nem tudom, ennek a résznek köszönhető-e, de egy vízhólyagom úgy meghízott, hogy este műtenem kellett, indulás óta először.)
Pihenni egy III. századi római híd tövében tudtunk végre, egy teljesen váratlan kiépített pihenőhelyen. Nem igazán találkoztunk még ilyesmivel, ennyire távol a lakott helyektől.
A közeli bozótban fura neszezésre figyeltünk fel. Valahogy más volt, mint a szokásos madár vagy gyík neszek. Aztán megláttuk a forrást: egy ló (!) ácsorgott ott, ill moccant meg néha. Fogalmam sincs, hogy került oda. Elég gondozatlannak tűnt, tele volt bogánccsal a sörénye.
A pihenőt követő mászás, hullámvasutazás felüdülés volt a síksághoz képest, csak a vizünk kezdett el vészesen apadni a zavartalan napsütésben. Egy rövid kítérővel egy közeli faluba ezt is megoldottuk. Ráadásnak röpke betekintést kaphattunk egy esküvőbe is (már amennyire látszott az utcáról).
Ma este egy rendes zarándok szálláson vagyunk: két szoba, 16 fekhely, emeletes ágyak, 6 zarándok, egy zuhanyzó, amiben alig folyik le a víz. Mindezt pontosan annyi pénzért, amennyiért három nappal ezelőtt saját völgy kilátásos lakást kaptunk. Igaz, itt benne van a reggeli is: egy kávé egy péksüteménnyel (fejenként 2 euro). Mit tesz a verseny hiánya! Merthogy a településen nincs más szállás lehetőség.
Hasonló volt a helyzet a vacsorával is. A pizzázó belseje nem nyerte meg a bizalmunkat, de a másik tele volt jólöltözött emberekkel. Marad a pizza. Kint vagy bent akarunk leülni? Kint hol lehet? (közvetlenül az útra nyílt a hely) Mutatta, hogy kb bárhol a főtéren.
Apropó, főtér. Már érkezésünkkor tele volt, a bár előtt a férfiak, kissé távolabb a nők, hatalmas hangzavar. És ez igy maradt este 1/2 8-ig. 8-kor gyakorlatilag üres volt a tér.
Na de vissza a vacsihoz. Ücsörögtünk, nézelődtünk, söröztünk, próbáltunk beolvadni a tömegbe (sikertelenül), vártuk a pizzát. De az nem úgy van, hogy rendelsz és pár perc múlva hozzák. Mindenkinek (beleértve a városi hazavivős rendeléseket is) szinte egyszerre készül el. Negyed óra alatt kiszolgált mindenkit, aki ezt lekéste, gyanítom már nem evett aznap pizzát. Nagyon finom volt egyébként, bár úgy érzem, nem a legolcsóbb. Pontos árat étlap hiányában nem tudok mondani, mert valójában menüt ettünk: pizza itallal, 10 euro.
És hogy végképp jól záródjon a nap, kaptunk mobil internetet. Szó szerint, ugyanis az eszközt a kezembe nyomta a szállás tulaja. Csak kérte, hogy a kütyüt reggel hagyjuk a postaládában. Szintén kaptunk tőle szállás listát is, így nagyobb az esély, hogy ne az árok szélén kelljen aludnunk Rómáig.
(Poggio San Lorenzo, 29 km, 9 óra)
A pihenőt követő mászás, hullámvasutazás felüdülés volt a síksághoz képest, csak a vizünk kezdett el vészesen apadni a zavartalan napsütésben. Egy rövid kítérővel egy közeli faluba ezt is megoldottuk. Ráadásnak röpke betekintést kaphattunk egy esküvőbe is (már amennyire látszott az utcáról).
Ma este egy rendes zarándok szálláson vagyunk: két szoba, 16 fekhely, emeletes ágyak, 6 zarándok, egy zuhanyzó, amiben alig folyik le a víz. Mindezt pontosan annyi pénzért, amennyiért három nappal ezelőtt saját völgy kilátásos lakást kaptunk. Igaz, itt benne van a reggeli is: egy kávé egy péksüteménnyel (fejenként 2 euro). Mit tesz a verseny hiánya! Merthogy a településen nincs más szállás lehetőség.
Hasonló volt a helyzet a vacsorával is. A pizzázó belseje nem nyerte meg a bizalmunkat, de a másik tele volt jólöltözött emberekkel. Marad a pizza. Kint vagy bent akarunk leülni? Kint hol lehet? (közvetlenül az útra nyílt a hely) Mutatta, hogy kb bárhol a főtéren.
Apropó, főtér. Már érkezésünkkor tele volt, a bár előtt a férfiak, kissé távolabb a nők, hatalmas hangzavar. És ez igy maradt este 1/2 8-ig. 8-kor gyakorlatilag üres volt a tér.
Na de vissza a vacsihoz. Ücsörögtünk, nézelődtünk, söröztünk, próbáltunk beolvadni a tömegbe (sikertelenül), vártuk a pizzát. De az nem úgy van, hogy rendelsz és pár perc múlva hozzák. Mindenkinek (beleértve a városi hazavivős rendeléseket is) szinte egyszerre készül el. Negyed óra alatt kiszolgált mindenkit, aki ezt lekéste, gyanítom már nem evett aznap pizzát. Nagyon finom volt egyébként, bár úgy érzem, nem a legolcsóbb. Pontos árat étlap hiányában nem tudok mondani, mert valójában menüt ettünk: pizza itallal, 10 euro.
És hogy végképp jól záródjon a nap, kaptunk mobil internetet. Szó szerint, ugyanis az eszközt a kezembe nyomta a szállás tulaja. Csak kérte, hogy a kütyüt reggel hagyjuk a postaládában. Szintén kaptunk tőle szállás listát is, így nagyobb az esély, hogy ne az árok szélén kelljen aludnunk Rómáig.
(Poggio San Lorenzo, 29 km, 9 óra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése