A völgyet délről záró hegyen tegnap már nagyrészt felkapaszkodtunk. Ami maradt 100-150 m, azt gyorsan megtettük reggel. Egy-két pontról még vissza tudtunk lesni, de már közel sem volt olyan látványos a kép, mint korábban.
Aztán megkezdtük az ereszkedést. Önmagában ezzel nem lett volna baj, de borzasztóan köves, egyenetlen volt a talaj.
Mire délre elértük a völgyet, már sajgott a bokám. Hiába pihentünk meg egy kis településen, a délutáni 19 km sem tett jót neki. Úgyhogy ma este bevetek minden csodaszert.
Egyébként a völgy egy igazi, szűk folyóvölgy, egész pontosan a Nera folyó völgye. Az utunk magassági vonala alapján sík vidéket vártam (a 19 km gyakorlatilag sík terepen ment), ehhez képest az utat, és persze a folyót két oldalról meredek és magas (helyenként 1000 m feletti) hegyek veszik körbe. Már-már klasztrofóbiás érzés volt.
Mára sem volt foglalt szállásunk, és egy dolog okozott némi problémát, mégpedig a kimondott szó ereje. Régi megállapodás köztünk, hogy nyaraláskor nem beszélünk olyanról, amit nem szeretnénk, ha teljesülne. Sajnos a napi szakasz végefelé elhangzott, hogy "annak ellenére, hogy egész napos esőt jósoltak, milyen szép időnk van". Tényleg az volt. Addig. Az utolsó 2 km-t az egyre jobban belelkesülő esőben tettük meg. Eleinte csak szemetelt, de mire beértünk, már rendesen esett. Szereztünk egy szállás címet, de egy kapualjban kellett kivárnunk az immár szakadó eső végét. Közben megtudtuk, hogy valószínűleg van zarándok szállás is, azonban várni kell, mert a pap épp egy temetésen van. Nagyon letettük volna már a zsákokat és magunkat is, úgyhogy az eső csendesültével megkerestük az először ajánlott szállást.
A mai településünk fölött is van egy vár és ezt is csak este tudtuk megnézni.
(Arrone, 31 km, 9 óra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése