09.16 Minden, csak nem szokványos

A mai nap volt a nem is tudom, minek nevezzem, séta? túra? zarándoklat? második felének első napja. Nem volt egy szokványos nap, az biztos.

Kezdődött azzal, hogy zuhogó esőre ébredtünk. Megnéztem az időjárás jelentéseket, amikben egyetlen közös pont volt: esni fog. Reggel, este, egész nap, kicsit, többet, szakad, de eső lesz. Az alaphangulat adott volt, tekintve, hogy a jelenlegi út előtt kb. 650 km-t futott Lafuma bakancsom egyes részein folytonossági hiányosságokat vettem észre, még az első napokban. Magyarul kiszakadt elől, ahol hajlik a bőr. Kicsit korán, az előző Meindl bakancsom ugyanezt az állapotot olyan 1200 km körül érte el, még a római út első évének végén. Igaz, cserébe állandóan feltörte a lábam, túl keskeny fazonú volt. Úgy látszik, csak ennyi bírnak.
Szóval indulás esőben. El tudok képzelni ennél jobb reggeli mókát is. Az egy dolog, hogy egy város nézi érdeklődve, hogy egyesek milyen őrültségre képesek, de én is tudom, hogy néhány órán belül tocsogni fog a bakancsban a víz, 29 km után (ennyi volt a mai terv) a vizes lábam romokban lesz, és az első emelkedőt követően a köpeny alatt is elég vizes lesz a helyzet. Kívül-belül minden borús volt.

Aztán valahogy megkíméltek minket odafent, egy óra múlva elzárták a csapot, még száraz cipő belsőnél, még az első emelkedő előtt. Sőt, az út felénél, a déli pihenő alatt egy remeteségnél gyönyörű napsütésünk volt. 

Aztán hoztunk egy döntést, aminek lettek következményei. Ehhez előbb tudni kell, hogy ezen a részen vagy öt zarándok út megy, többé-kevésbé együtt. Az egyik kereszteződésnél mindegyik jobbra fordult, kivéve a miénket. Mi természetesen a sajátunkat követtük, még akkor is, amikor vagy 100 méterre 4-5 db belépést tiltó tábla volt. Mentségünkre legyen mondva, a saját jelünk az egyik tiltó táblán volt. Sikerült egy építési területre jutnunk, ahol a térkép és a leírás által emlegetett földútnak nyoma sem volt. Helyesebben volt egy földút, de azon négy szekér is elfért volna egymás mellett. Pont olyan út volt, amin több tonnás teherautók száguldoznak csurig rakva kövekkel (később láttuk a teherautókat is). Szerencsére péntek délután minden kihalt volt. 

Mire nagy nehezen visszajutottunk a beazonosítható útvonalra, már kavarogtunk vagy +2 km-t. Itt nem mertük a rövidebb utat választani, mert esőben nem javasolt. Igen, újra lógott az eső lába, sőt olyan 8 km-rel a cél előtt becsületesen esni kezdett.
Utólag belegondolva ez is felfogható egyfajta égi doppingszerként, de most kicsit túltolták. Gyakorlatilag végig esett, sőt dörgött-villámlott, bár szerencsére ez elég visszafogott volt. Ugyanakkor ekkora távot egyetlen déli pihenővel könnyebb volt ilyen ösztönző környezetben befejezni.
(Valfabbrica, 34 km, 9,5 óra)