Nagyon megy ez már nekünk. Egészen gyorsan és nem túl sok maradandó sérüléssel sikerült a mai napot teljesíteni.
Az ebédig, akarom mondani a déli pihenőig (fejenként egy fél szendvicset kávéval túlzás ebédnek nevezni) ugyanaz volt a feladat, mint már 2-3 napja: csodálni a völgyet a határoló dombok oldalában hullámvasútazó útról. Ez már olyan jól megy, hogy déli egy óráig, gyakorlatilag egy szuszra, 19 km-t sikerült megtennünk.
Szerencsére találtunk egy szinte kihalt kávézót, ráadásul kilátással a völgyre. Úgyhogy a már említett fél szendvics és a kávé (és több tucat kép) volt a búcsúnk a völgytől. A legszebb az egészben az volt, hogy szinte minden helyet láttunk, ahol a 2-3 nap alatt megfordultunk. Ebbe a völgybe még vissza kell jönnünk!
Pihenő után mindössze 4 km várt ránk, ebből 1,5 a városban. Kis szépséghiba, hogy a maradék 2,5 km-hez 350 m emelkedés tartozott. De ez sem okozhat problémát kb. 400 km után.
Meg egy híd, amit - mint kiderült - lezártak. A lezárást ki lehet kerülni, ugye. A probléma ettől egy azonban kicsit nagyobb volt: a híd 80 m magas, 240 m hosszú.
A kerülő meg 4 km és 100 m süllyedés, majd emelkedés. Úgyhogy megoldottuk okosba (nem csak mi...).
A végcél egy remeteség, körülötte túlárazott szállások, büfé. Azért mégis inkább a szállodákat választottuk, mert a 800 éves fa priccs, félbevágott farönk párnával nem tűnt kényelmesnek (igazából nem lehet a remeteségben aludni).
(Monteluco, 23 km, 8 óra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése