Féltem egy kicsit a mai naptól, mert hosszúnak tűnt a napi szakasz, meg persze mászósnak. Hogy lehet mászós hegy nélkül?
Ezer méter feletti hegy valóban nincs már, de a környező dombokat, hegyeket síkságnak sem nevezném. Úgyhogy a reggeli indulás után gyorsan felszaladtunk 400 méterrel magasabbra. Na jó, ez talán kicsit túlzás, de az itiner idejénél jobbat mentünk, ami felfelé ritka nálunk. Ott megnéztük egy remeteséget, természetesen Szt. Ferenc szoborral.
Iszonyatosan nyugodt és békés hely volt. Csak két idősebb ottlakó tett-vett, mi pedig bemászkáltuk az egészet. Mikor elindultunk kifelé, egy busznyi ember zúdult be. Éppen megúsztuk.
Még egy kicsit mentünk felfelé, utána hosszabban haladtunk a gerincen. Furcsa, elhagyatott, romos házakat, ill. inkább lakótornyokat láttunk.
Még egy kicsit mentünk felfelé, utána hosszabban haladtunk a gerincen. Furcsa, elhagyatott, romos házakat, ill. inkább lakótornyokat láttunk.
Szép kilátás volt a völgyre, jó volt az út, sütött a nap. Aztán úgy a 18. km környékén, már lefelé, kezdett elfogyni a lendület és a lelkesedés. Az égiek gyorsan intézkedtek. Az addig felhőtlen égen nagyon gyorsan kialakult két zivatar, a változatosság kedvéért most előttünk és mögöttünk.
Rögtön lett lendület és lelkesedés is, hogy lakott területen érjen minket az áldás. De a vihar csak dopping volt, egy szem esőt sem kaptunk, ellenben beértünk egy településre, ahol már fel tudtuk tölteni a lemerült elemeket, vagyis volt egy bár.
A maradék 10 km sík volt, kevés árnyékkal. De ez nem volt baj, mert bár a megázás elmaradt, a felhők maradtak. Úgyhogy nem lehetett panaszunk.
Már nem emlékszem, milyen megfontolásból, de mára foglaltam egy kis apartmant (szoba árban). A recepción senki nem volt, telefonálni kellett neki, majd egy jó félórát várni rá. Mikor megjött a hölgy, már éppen a szállás teljes lepontozásáról beszélgettünk. Érezhette, hogy morcosak vagyunk, mert kapásból felajánlott egy magasabb kategóriájút, azonos árban. Úgyhogy most kb. 60 négyzetméteren kerülgetjük egymást.
Ilyen előzmények és teljesítmény után egy jó vacsorára is beneveztünk, ha lúd, legyen kövér alapon. Ennek legfőbb tanulsága az lett, hogy a mozzarella nem az, amit otthon árulnak a boltok. Meg hogy van finom citrom likőr is, pláne ha ajándékba kapja az ember az étkezés végén.
A maradék 10 km sík volt, kevés árnyékkal. De ez nem volt baj, mert bár a megázás elmaradt, a felhők maradtak. Úgyhogy nem lehetett panaszunk.
Már nem emlékszem, milyen megfontolásból, de mára foglaltam egy kis apartmant (szoba árban). A recepción senki nem volt, telefonálni kellett neki, majd egy jó félórát várni rá. Mikor megjött a hölgy, már éppen a szállás teljes lepontozásáról beszélgettünk. Érezhette, hogy morcosak vagyunk, mert kapásból felajánlott egy magasabb kategóriájút, azonos árban. Úgyhogy most kb. 60 négyzetméteren kerülgetjük egymást.
Ilyen előzmények és teljesítmény után egy jó vacsorára is beneveztünk, ha lúd, legyen kövér alapon. Ennek legfőbb tanulsága az lett, hogy a mozzarella nem az, amit otthon árulnak a boltok. Meg hogy van finom citrom likőr is, pláne ha ajándékba kapja az ember az étkezés végén.
11 nap után óvatosan meg merem jegyezni, hogy talán az égiek nem ellenünk dolgoztak eddig. Remélem, ez kitart a továbbiakban is.
(Citta do Castello , 32 km, 10 óra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése