09.27 Csendesülő hullámvasút

Lassan véglegesen magunk mögött hagyjuk a hegyeket. Ma is inkább már csak dombok között mentünk, hetek óta először mutatott a gps 100 méternél kisebb tengerszint feletti magasságot. Szóval egészen csendes napunk volt, egészen délután háromig.

Addig jellemzően olajfa ligetek között mentünk, néha szüret nyomait is láttuk: kis traktorok utánfutókon vitték hordókban a szőlőt. A terv szerinti táv felénél, dél körül pihenő egy bárban - minden szép és jó. Ráadásul most még az út is inkább aszfalt, beton volt, ami Erika lábának jobb volt. Nincs vele nagy baj, de azért még érzékeny a tegnapi baleset után.
Pihenő után folytatódott a délelőtt: főleg kiépített utak, művelt földek. Két óra múlva törvényszerűen kezdtünk elfáradni, kezdtünk pihenőhelyet keresni. A tempó is lelassult, természetesen leginkább felfelé. Ebben az állapotban, egy hosszan emelkedő, bokagyilkos, vízmosás szerű út alján kerültünk (túl) közel egy juh nyájhoz, a juhászhoz meg a négy kutyájához. Szép, nagyranőtt, kuvasz szerű ebek voltak. A két idősebb ránk se bagózott, pedig pár lépésre mentünk el tőlük. Bezzeg az egyik fiatalabb nehezen viselte a jelenlétünket, behülyítve a másik fiatalt is. Nem mertem hátat fordítani nekik, meg kellett állnom (vajon ez a helyes módszer?), szembefordultam. Szép látvány két acsarkodó, ugató kutya. Normál módon juhász jött, kutyákat visszaparancsolta, továbbhaladtunk. De csak nem nyughattak. Még kétszer kellett ezt eljátszani, és egyre kevésbé bíztam abban, hogy a juhász ura a kutyáinak, ráadásul ahogy haladtunk, egyre messzebb kerültünk tőle. Az utolsó afférnál ráadásul a legidegesebb eb nem a gazda felé ment vissza, hanem az út túloldalán húzódott be a bokrok közé. Komolyan elképzelhető volt, hogy feljebb újra előbukkan. Olyan rekord idő alatt értünk fel a dombtetőre, mintha reggel pihenten mentünk volna aszfalton felfelé. Vagy még hamarabb.
Utólag rájöttem, már megint az égiek kavartak. Ez a plusz adrenalin löket kellett ahhoz, hogy utolérjük Flórát, amivel lényegében biztosítottuk a mai szállásunkat.
Flóra egyike annak a 4 (velünk együtt 6) zarándoknak, akikkel 2 napja együtt aludtunk és kicsit beszél angolul. Mára virradóra is egy helyen aludtunk, így a tegnapi szállásfoglalásból tanulva (a telefonos foglalásom ellenére egész estig nem voltam benne biztos, rendben lesz-e minden) inkább megkértem, hivja fel a szállást ő. Ezt csak ma délelőtt tette meg, miután elváltunk. Természetesen a kiszemelt szállás tele volt, a listában második telefonszáma meg rosszul szerepelt. Maradt a lista harmadik szállása - de mi erről semmit sem tudtunk. Na ezért kellett vele találkozni még a végcél előtt. (Tudom, tudom: telefon és telefonszám csere. Utólag már én is okos vagyok.) Ráadásul olaszul kérdezgetve hamasabb eljutottunk ehhez a jó kis adományos szálláshoz.
Már csak két nap és 35 km a végcélig.
(Monterotondo, 31 km, 9 óra)