09.08 Hegyek

Eredetileg ez egy nagyon rövid blog akart lenni. Kb. annyi, hogy szép folyópart, emelkedő, vízszintes út, majd leereszkedés. És az emelkedő vagy 600 m szintkülönbséget jelent.

De ez több szempontból sem lenne igazságos.
1. Kimaradna az erdő, amelyik gyönyörű volt. Sokat és sokáig másztunk benne felfelé, de már akkor is feltűnt, hogy szép. Sokfelé, sok erdőben jártunk már, ez bőven a szebbek között volt.
2. Kimaradna ez a kis település, Corniolo, ami csodás hegyek közepében fekszik. Kb. két rövid utcácska az egész, de lépcsők, lejtők, átjárók vannak benne. És talán valamikor ezer éve adott egy pápát is. Mi másért nevezték volna el a főterüket egy 15 évig regnáló, 1000 éve halott pápáról?  (Ennek majd lehet, hogy utána nézek.)

3. Kimaradnának a település lakói. OK, csak fél tucatnyival találkoztam, de azok roppant kedvesek voltak. Kézzel - lábbal, de meg akarták értetni magukat, azt érezzétek, hogy fontosak vagyunk. A helyi étteremből a szállásra jött a fiúk, hogy megkérdezze, hányan megyünk vacsorázni. A nagyvárosi reflex azt mondatja, hogy persze, csak a pénz miatt. De a vacsora erre rácáfolt.
4. És eljutottunk talán a legfontosabbhoz: kimaradna a vacsora. Viszonylag sokat foglalkozom a kajával, de ez talán érthető lesz, ha leírom a mai étlapot, a töménytelen víz és a vacsi nélkül: egy kávé, egy croissant, egy fél csomag diákcsemege, egy üveg sör. Ennyi.
Hármasban mentünk enni, régi ismerősként fogadtak, mivel délután már elugrottam hozzájuk a sörért. Még akkor kérdeztem, mi lesz a menü. Pasta, pizza, tutto. Olaszos túlzásnak tartottam. Nos, nem volt az. A következő sorrendben hozták a kaját: pizzafalatok kétfajta ízesítéssel, kétfajta lasagne, disznó hús hagymás babbal, töltött paradicsom, egészben sült apró burgonya, rántotta főtt krumplival. És egy kis édesség, alkoholos datolya rizsfelfújttal. Persze a bor és az ásványvíz sem hiányozhatott. Az összes kaja frissen, a fatüzeléses kemencében készült. És helyi viszonyok között az ár roppant baráti volt. 

(Corniolo,  19 km,  7 óra)